…így valójában a Szent Szellem az, amit azért kellett Krisztusnak elküldenie, hogy általa az ember megtarthassa Én-tudatát, és ne legyen tudatában annak, hogy Krisztus benne lakozik. Ha tehát az ember a szó teljes értelmében lelke elé tárja azt, hogy tulajdonképpen miféle lény ô, akkor azt kell mondania: ha visszapillantok arra, amit a régi beavatottak tudtak, azt látom, hogy az a kozmoszt betöltô Atya-princípium él bennem, ami ezekben a régi beavatottakban megjelent, és kibontakoztatta az Énjüket. Ez a princípium élt velünk, mielôtt leszálltunk a fizikai világba. Ennek az Atya-princípiumnak a bennünk lakozása révén emlékeztek a régi beavatottak teljesen világosan arra, ahogyan a fizikai világba való leszállásuk elôtt éltek. Az istenséget ekkor a születés elôtti preegzisztenciában keresték: Ex deo nascimur.
A Golgotai Misztérium után nem maradhatott meg az emberben Krisztus látása, mivel akkor nem lehetett volna önmagától jó, csak a benne élô Krisztus lehetett volna jó. Az ember számára csak ez következhetett: In Christo morimur. Krisztusban halhatott meg; a benne lévô halálprincípium révén tudott Krisztussal egyesülni.
Új tudatát viszont a Krisztus által küldött lény, a Szent Szellem lénye ébreszthette fel: Per spiritum sanctum reviviscimus.
Látják, ez a Szentháromságban rejlô összefüggés…
…így valójában a Szent Szellem az, amit azért kellett Krisztusnak elküldenie, hogy általa az ember megtarthassa Én-tudatát, és ne legyen tudatában annak, hogy Krisztus benne lakozik. Ha tehát az ember a szó teljes értelmében lelke elé tárja azt, hogy tulajdonképpen miféle lény ô, akkor azt kell mondania: ha visszapillantok arra, amit a régi beavatottak tudtak, azt látom, hogy az a kozmoszt betöltô Atya-princípium él bennem, ami ezekben a régi beavatottakban megjelent, és kibontakoztatta az Énjüket. Ez a princípium élt velünk, mielôtt leszálltunk a fizikai világba. Ennek az Atya-princípiumnak a bennünk lakozása révén emlékeztek a régi beavatottak teljesen világosan arra, ahogyan a fizikai világba való leszállásuk elôtt éltek. Az istenséget ekkor a születés elôtti preegzisztenciában keresték: Ex deo nascimur.
A Golgotai Misztérium után nem maradhatott meg az emberben Krisztus látása, mivel akkor nem lehetett volna önmagától jó, csak a benne élô Krisztus lehetett volna jó. Az ember számára csak ez következhetett: In Christo morimur. Krisztusban halhatott meg; a benne lévô halálprincípium révén tudott Krisztussal egyesülni.
Új tudatát viszont a Krisztus által küldött lény, a Szent Szellem lénye ébreszthette fel: Per spiritum sanctum reviviscimus.
Látják, ez a Szentháromságban rejlô összefüggés…