Az antropozófia a lelkükben a szellem tapasztalásához vezetô utakat keresô emberekért van.
Az antropozófia alapeleme az élet, a szellembôl áradó élet. Azt szeretné tehát, hogy eleven lélekkel, meleg szívvel gyakorolják.
Eredetileg eszme alakjában jelenik meg az emberek között és a belátás az elsô kapu, amelyen át az ember közelébe kerül. Ha nem így volna, pusztán csak érzés szintû, tartalmatlan lelkendezés lenne. Az igazi szellem azonban nem lelkendezik, hanem világosan, tartalommal szól.
A beszéde azonban nem csak az értelemhez szól, hanem a teljes embert ragadja meg. Aki csak értelemmel fogja fel az antropozófiát, meg is öli közben. Nem veszi észre, hogy a lelki fogadtatás miatt vesztette csak el melegét, elevenségét. Ha az antropozófia élni akar korunkban, igénybe kell vennie a mai civilizáció eszközeit.
Könyvek, elôadások alakjában kell az emberekhez vezetô utat megtalálnia, holott mivoltát tekintve nem könyvtáraknak való. Mindig újból életre kell kelnie, amikor könyv után nyúl az emberek szíve, hogy megtudjanak róla valamit. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha írója írás közben embertársai szívébe tekintett, hogy megtudja, mit kell nekik mondania. Ezt viszont csak úgy teheti meg, ha írás közben megérintette az eleven szellemiség és így rábízhatja a leírt, vagy holt szavakra azt, amit olvasója szellemiséget keresô lelke újra életre keltett szellemnek érezhet a szavakban. Csak azok az antropozófus könyvek, amelyek olvasójukban meg tudnak elevenedni.
„Ha az ember átdogozta magát a világ megismerô felfogásáig, akkor jelenik meg az eleven szükséglet, hogy most már ne csak ideákat alakítson ki, hanem mûvészien – szobrászi, vagy festôi módon, zeneileg, vagy költôi módon formáljon.
A valóságban az antropozófiai mozgalomban folyamatosan életre kellene kelteni az absztrakt gondolatokat. Akkor ez odavezet, hogy amit az ember gondolatokban már nem tud átélni, eleven alakokon keresztül élvezze, maga elôtt lássa, szemlélje, ahogyan a drámai képekben lépnek fel; és valóban engedje magára hatni a dráma alakjait, ne pedig absztrakt módon magyarázza azokat. Az igazi antropozófia egy bizonyos ponton igazi mûvészetbe megy át, mivel nem gondolatot ölô módon, hanem inspirálóan mûködik, és pezsgésbe hozza a mûvészi forrást az ember lelkivilágában.”